Kezdetek

Először is, helő! Szabó-Nemere Judit a polgári és becses nevem, a barátaimnak csak Róka. (A becenévről talán máskor.)

Másodszor, tudni kell rólam, hogy szeretem személyesre venni a figurát. Értem, hogy ez egy bolt, de ha már összemostam egy branddé az alkotásaimat az online jelenlétemmel, aki ide keveredik jó eséllyel úgy is tudni fogja, ki vagyok. Minek hivataloskodni.

Harmadszor pedig, ez itt az a hely, ahol az alkotás az én kis személyes kuckómból közösségi élménnyé evolválódik. Hiszem, hogy a művészet is olyan, mint a streaming - összeköt.

Ez most a kezdet – a Rókalyuktól a Twitchen át, egészen a webshopig

Az alkotás számomra mindig is a szabadság, az önkifejezés és a történetmesélés eszköze volt. Minden egyes kép, és minden iromány is egy darabka belőlem – gondolatok, érzelmek, pillanatok lenyomatai.
Mindig is arra vágytam, hogy maradandót alkossak, de mindig féltem megtenni. Úgy igazán. Aggódtam, hogy nem leszek elég jó, hogy mit szólnak mások. Azt gondoltam, nem lehet az munka, amit az ember igazán szeret. Aztán 2020 tavaszán elkezdtem streamelni, és az évek alatt rájöttem -vagyis nem, inkább el tudtam fogadni, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy az ember lánya csodálatos embereket vonzzon maga köré, és ahhoz sem, hogy belevágjon valamibe, ami miatt nagyon sokan hülyének fogják nézni.

Bátorság, Morzsáim, bátorság!

Sokszor feladtam. Sokszor kezdtem újra, és adtam megint fel. Tapicskoltam csak a sötétségemben (amire szeretek művészártalomként hivatkozni), aztán felnyílt a szemem. Láttam. Végre láttam, hogy nem vagyok egyedül. Más is tapicskol a sötétben. Más is azt hiszi, hogy nem érti őt meg senki.

Remek barátokra leltem. Remek emberekre, akik nem találták a helyüket a világban, csak úgy, mint én. Azt mondtuk: "ez köt minket össze, a reménytelenség".

Hát így kel most életre a Róka Artworks -csak úgy, mint annak idején a Twitch csatornám- : egy cafat a lelkemből, amiben talán más is magára ismerhet majd.

Hiszem, hogy a művészet mindenkié. Hiszem, hogy az alkotás soha nem marad a keretben, az igazi történet pedig nem az, amit elmesélsz, hanem az, amit nem tudsz, vagy nem akarsz elmondani szavakkal.

Hiszem, hogy tudunk mesélni együtt.

A Twitch bemutatkozásomba azt írtam annak idején, hogy a célom terjeszteni a mosolyt, és azt gondolom, tartottam is magam ehhez.
Azonban a világ nem csak a mosolyoké.

Gyere, szorítottam neked helyet itt a sötétben. Jössz?

És te? Te mit mesélnél?